Egy együttérző megközelítés a függőségekhez és a kényszeres viselkedéshez

A függőségek és kényszerek – legyen szó csokoládéról, sorozatnézésről, droghasználatról, dohányzásról, szexről vagy az esti pohár borról – gyakran mélyebb, tudattalan, feldolgozatlan érzelmekre adott válaszreakciók. Az azonnali vágy, hogy abbahagyjuk ezeket a viselkedéseket, érthető, de valójában elkerüli a probléma gyökerét: ezek a minták elfojtott traumákból és érzelmi fájdalmakból fakadnak, amelyek a testben vannak elraktározva.

Jó példa erre a Eufória című sorozatból Rue karaktere, akinek függősége nem pusztán a szerekhez kapcsolódik, hanem sokkal mélyebb érzelmi szenvedéshez. Rue azért nyúl drogokhoz, hogy elnyomja a feldolgozhatatlannak tűnő traumát, veszteséget és értéktelenségérzést – különösen az apja halála és a vele járó gyász feldolgozatlansága miatt.

A sorozat során látjuk, ahogy Rue a drogokat menekülésként használja a fájdalmas érzések elől, majd bűntudat és szégyen marad utána. Ez hűen tükrözi, hogyan válik a függőség kétségbeesett kísérletté a belső szenvedés enyhítésére – akárcsak a mindennapi kényszerek, például a túlevés vagy a túlzott sorozatnézés. A valódi gyógyulás akkor kezdődik, amikor Rue nem csupán megpróbálja elhagyni a szereket, hanem elkezd szembenézni azokkal az érzelmi sebekkel, amelyek a függősége mögött húzódnak. Ez rávilágít arra, hogy a felépülés nem pusztán a viselkedés leállításáról szól – hanem a mögötte rejlő, át nem érzett, ki nem fejezett és fel nem dolgozott érzelmekkel való kapcsolódásról.

A Természetes Felépülés a Szenvedésből módszerben szomatikus (testérzet-alapú) önvizsgálati eszközöket használunk, hogy feltérképezzük, mi történik bennünk, amikor egy kényszer megjelenik. Összekapcsoljuk a függő viselkedést a be nem teljesült gyermekkori szükségletekkel, feldolgozatlan traumákkal (gyakran a szülőkkel, gondozókkal, testvérekkel vagy bántalmazókkal kapcsolatosan), és azokkal az érzelmekkel, amelyek elakadtak a testünkben. Ha megtanulunk jelen maradni a kényszerek közben – ahelyett, hogy megpróbálnánk azonnal megállítani őket –, akkor képesek leszünk feldolgozni a hozzájuk kapcsolódó bűntudatot, szégyent és önbüntetést. Ez az együttérző megközelítés eltolja a fókuszt a puszta kontrollálásról a valódi megértés felé – ami mélyebb gyógyulást és felszabadulást hozhat.

Végezetül próbáld ki saját magadon:

Gondolj arra, ami számodra kényszert jelent, és vizualizáld magad előtt, majd mondd ezt:

„Nincs rá szükségem. Nem kell, hogy megkapjam.”

Figyeld meg, mi történik benned erre a mondatra. Van-e feszültség a testedben?

Ezután tedd meg ugyanezt a szüleiddel kapcsolatban. Nézz rájuk, és mondd:

„Nincs szükségem a szeretetükre, figyelmükre, elfogadásukra vagy védelmükre.”

Mit érzel most?

Látsz összefüggést?

Ha ez megérintett, itt vagyok, hogy támogassalak ezen az úton.

Szeretettel,

Serena